Parlament, 2004. július
Szili Katalin, a parlament elnöke, aki egy személyben volt jogosult a pályázatokat elbírálni, behívta a feleségemet. Elege van ezekből a férfiakból, mondta, meneszti Gyarmatit, nem nevezi ki Gyekiczkyt, s legyen Kati a főigazgató. Ő viszont továbbra sem akart első ember lenni. Van egy legitim főigazgató, mondta, minek kellene ezt bolygatni. De, ha segíthet, tette hozzá, a helyettesi pályázatot beadja.
Így aztán változnak a kormányok, miniszterelnökök, házelnökök, s maga a törvény, de a feleségem – amióta kiestünk a parlamentből – az igencsak kényes adatokat kezelő hivatal, majd levéltár második embere. Mert korrektségét senki sem vonja kétségbe.
A kinevezési okmány átadásakor egyébként én is jelen voltam. Szili Katalin elmesélte, hogy nem volt könnyű az akció, mert „a Péter” – ez volt Medgyessy miniszterelnök – a helyettesi pozíciót már odaígérte a szabaddemokratáknak. – Vigasztald meg a Pétert – vetettem közbe –, hogy eddig csak azokból az ígéreteiből lett nagy baj, amelyeket betartott. Medgyessy – mellesleg az előtte kormányzó Fideszhez hasonlóan – fűt-fát megígért a kampányban, ám ő annak jelentős részét kormányra jutva be is váltotta. Sokak szerint ennek következtében ingott meg a pénzügyi stabilitás…
