(Magyar Nemzet, 1997. 08. 16.)
A közéletben tevékenykedni kész emberek száma Magyarországon – a tartós diktatúrából fakadó s további, egyébként kutatásra érdemes okokból – aránytalanul kisebb. mint a fejlett demokráciákban.
1.
A pártok taglétszámának, társadalmi beágyazottságának és támogatottságának alacsony szintje mellett magát a demokráciát éri veszteség, ha egy létező – kiépített szervezettel rendelkező – politikai erő hiteltelenné válik, ellehetetlenül. Ezért senki sem örülhet annak, ami a Kereszténydemokrata Néppártban történik. Azok pedig, akik a modern európai kereszténydemokrácia értékeit magukénak – és érvényesítésüket Magyarország érdekének – vallják, fokozott aggodalommal figyelik az eseményeket. A közvélemény ugyanis ezeket az értékeket a kereszténydemokrata szót nevében viselő párttal azonosítja. Így a KDNP hitelvesztése a modem európai kereszténydemokrácia hitelét is csökkenti, ami hátráltatja, hogy ez a politikai irányzat a fejlett demokráciákhoz hasonlóan Magyarországon is meghatározó szerephez jusson. A pillanatnyi pártérdekeknél mindez sokkal fontosabb szempont.
Mert azt, hogy a konkurens pártok – legalábbis rövid távon – hasznot húzhatnak a KDNP önfelszámolásából, képmutatás lenne tagadni. A pártban csalódók közül azok, akik a modern európai kereszténydemokrácia képviseletét várták a KDNP-től, sokan már most is a Magyar Demokrata Néppárt felé tájékozódnak, hiszen ez a párt éppen ezeknek az értékeknek a jegyében jött létre. Lesznek azonban, akik nem elsősorban értékrendjük alapján, hanem egyéb szempontok szerint döntenek, és olyanok is, akik elfordulnak a politikától; mindez pedig árt a demokráciának. Sajnálatos, hogy ez a szempont – a pártok közötti és a pártokon belüli küzdelmek közepette – mintha teljesen elfelejtődne.
Sokan megmosolyogták Szabó Ivánt, amikor az MDNP megalakulásakor biztosította Lezsák Sándort, hogy a folyamat semmiképpen sem vezethet az MDF országgyűlési képviselőcsoportjának megszűnéséhez. Az első napokban még igencsak komoly esély volt arra. hogy az MDF képviselői olyan számban távoznak az MDNP-be, hogy a frakció létszáma tizenöt fő alá csökken. Ezt mindenképpen el akartuk kerülni, annak ellenére. hogy az MDNP induló pozícióját az MDF-frakció megszűnése nyilvánvalóan javította volna. Tisztában voltunk ugyanis azzal, hogy a Magyar Demokrata Fórum ellehetetlenülése esetén híveinek egy része rövidebb-hosszabb időre, netán véglegesen elfordulna a politikától. Köztük olyanok is, akik egy előbb-utóbb kialakuló, kereszténydemokrata értékrend alapján álló, egységes középerő bázisát erősíthetnék.
2.
Magyarországon mindezideig nem jött létre az az egészséges pártstruktúra. amelyet a különféle kisebb pártok – liberálisok és zöldek, jobb- és balodali radikálisok – változó súlyú jelenléte mellett egy konzervatív-kereszténydemokrata és egy szociáldemokrata értékrend alapján álló két középpárt határoz meg. Az MSZP – amely személyi kapcsolódásai miatt jelenleg elsősorban a nagytőke érdekeit képviseli – egyelőre nem nyugat-európai típusú szociáldemokrata párt. De a másik oldalon sem kedvezőbb a helyzet, ami a körülmények ismeretében nem csodálható.
A rendszerváltozást megelőzően a kialakulófélben lévő politikai erők nem meghatározott értékrendek alapján, hanem egyéb szempontok szerint szerveződtek, sőt a véletlenen is múlt, hogy ki, melyik pártban kezdett politizálni.
A három új politikai szerveződést – a Magyar Demokrata Fórumot, a Szabad Demokraták Szövetségét és a Fiatal Demokraták Szövetségét – az állampárton kívül politizálni akaró értelmiség egy-egy jellegzetes csoportja hozta létre, míg a kisgazdapárt, a szociáldemokrata párt és a KDNP elsősorban e történelmi pártok megmaradt idős tagjaiból és környezetükből szerveződött újjá. Az MDF létrehozásában erős nemzeti és plebejus elkötelezettségű, eszmeileg többnyire a harmincas évek népi írói mozgalmához kapcsolódó értelmiségiek, jórészt irodalmárok játszották a meghatározó szerepet. Az SZDSZ szervezői pedig olyan urbánus értelmiségiek, főleg filozófusok, szociológusok, akik baloldali gyökereik ellenére a létező szocializmussal élesen szembefordultak, magukat az első nyilvánosságból kirekesztették. A Fidesz létrehozói a budapesti jogi karon szerveződő kollégisták voltak: világra eszmélésükben döntő szerepet játszottak liberális – nagyrészt az SZDSZ holdudvarához tartozó – értelmiségiek.
Ezek a politikai erők eredetileg nem a pártosodás jegyében szerveződtek, vezetőik – az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttét megelőzően – a demokratikus átalakulás elősegítését elsősorban az állampárton belüli pozitív változásoktól remélték. Az MDF-ben legtöbben a Pozsgay-féle nemzeti irányzat felülkerekedésétől, az SZDSZ-ben pedig jórészt a Nyers-féle reformerek győzelmétől remélték a rendszer demokratizálódását.
3.
Antall József kezdettől egy valódi többpártrendszer kialakulásának esélyét kereste. Előélete és családi kötődései a kisgazdapártban való szerepvállalást indokolta volna, mégis a Magyar Demokrata Fórumba lépett be, mert úgy látta, az MDF-ből lehet kialakítani azt a modern kereszténydemokrata középpártot, amelynek létrejötte egy stabil polgári demokrácia szempontjából feltétlenül szükséges. A KDNP-t azért sem választhatta, mert ez a párt csak 1989 derekán szerveződött újjá. (Amikor az Ellenzéki Kerekasztalnál kérték a felvételüket, az azt hevesen ellenző Magyar Bálint még azzal érvelhetett, hogy egy nem létező pártról van szó, hiszen nincsenek is bejegyezve.)
A késői indulás döntő befolyással volt a KDNP egész további sorsára, hiszen akkor már más pártokban, elsősorban az MDF-ben voltak azok az aktív korban lévő, közéleti felelősségvállalásra hajlandó emberek, akik értékrendjük alapján egyébként a KDNP-t választhatták volna, szerepet vállalva egy modern kereszténydemokrata párt megszervezésében. És ami még fontosabb: a megkésett újjászervezés miatt a „keresztény” hívó szóra túlnyomórészt aktív vallásgyakorlók, elsősorban katolikusok csatlakoztak a párthoz. ennek következtében a KDNP szélesebb bázisát is csak azokra alapozhatta, akik számára jórészt nem a kereszténydemokrácia politikai elvei. hanem a vallásos meggyőződés jelentette a vonzerőt. Holott a második világháború után Nyugat-Európában létrejött és azóta is sikeres kereszténydemokrácia nem világnézeti alapon szerveződött meg. Politikai értékrendje összhangban áll a keresztény vallások által képviselt morális értékekkel, ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy a kereszténydemokrácia politikai alapelveit csak vallásos emberek képviselhetnék hitelesen. A KDNP további problémája az előzőekből következik: a jobbára idős vallásos emberek közül általában azok aktivizálódtak, akik a múltban méltánytalanságokat szenvedtek el. Ők az 1990-94 közötti kormányzástól elsősorban következetes igazságtételt vártak volna – a választási vereséget is ennek elmaradásával magyarázták –, ezért 1994 után radikális politizálást és az „igazi rendszerváltást” megvalósító programot igényeltek. Holott a kereszténydemokráciától semmi sem áll távolabb, mint a radikalizmus. Végül tudomásul kell venni, hogy egy világnézeti párt a modern demokráciákban eleve nem számíthat a választópolgárok többségének támogatására. Különösen negyven évig tartó kötelező ateizmus után korlátozottak is egy olyan párt lehetőségei, amely elsősorban a vallásos emberekre épít. Ez volt az alapvető oka annak. hogy a KDNP nem tudta támogatottságát növelni, nem pedig az, hogy „szürkén” politizált, vagy hogy az MDF „elnyomta” volna.
4.
Antall József a hasonló értékeket valló szövetséges pártokat mindig is erősíteni akarta. és nem háttérbe szorítani, bekebelezni. Az MDF szavazóbázisát nem a szövetségesek, hanem a politikai ellenfelek terhére akarta bővíteni. Gyakran mondta, hogy a három koalíciós párt külön-külön szélesebb rétegeket tud megszólítani, mint ha a két kisebb párt beolvadna az MDF-be. Hosszú távon azonban arra törekedett, hogy létrejöjjön egy egységes és erős CDU-szerű középpárt, mert ezt feltétlenül szükségesnek tartotta egy stabil politikai struktúra kialakulásához.
Elemző nyilatkozataiban több ízben megemlítette, hogy egy hiteles balközép párt is hiányzik a magyar pártstruktúrából. Ezeket a megnyilatkozásait egyáltalán nem a szocialisták elleni támadásnak szánta. Nagyon is komolyan gondolta, hogy a magyar demokráciának szüksége lenne egy nyugat-európai típusú modem szociáldemokrata pártra. Szándékosan nem saját beszélgetéseinkre, hanem Vigh Károly történészre. a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnökére hivatkozom. Őt kérte meg Antall, mondaná már meg az MSZP-ből röviddel azelőtt kilépett Pozsgay Imrének, hogy a rendszerváltás idején hitelesített nemzeti elkötelezettsége és felelősségtudata, Nyugaton is respektált személyisége talán alkalmas lenne egy ilyen párt létrehozására. Pozsgay azt üzente vissza. hogy ő nem egy szociáldemokrata pártot, hanem egy „nemzeti középpártot" akar létrehozni. Válasza is jelzi azt a félreértést, amely a magyar átalakulást végigkísérte és kíséri ma is. Nálunk ugyanis sokan – a népi-urbánus vita tragikomikus továbbéléseként – a fő politikai törésvonalat a „nemzeti” és a „nem nemzeti” között látják, s nem a második világháború után Nyugat-Európában kialakult politikai értékrendekben gondolkodnak. Figyelemre méltó. hogy újabban az MDF meghatározó vezetői is „nemzeti középpártként” határozzák meg a Fórumot, amelyben egyébként úgy tűnik, Pozsgay Imre is megtalálja a végleges helyét.
Persze Antall József – bár az egészséges pártstruktúra minden elemét fontosnak tartotta – energiáját nem a hiteles szociáldemokrata párt létrejöttének elősegítésére fordította. A Magyar Demokrata Fórumot akarta egy olyan párttá alakítani. amely a modern európai kereszténydemokrácia értékrendjét hitelesen képes megjeleníteni Magyarországon. Ennek jegyében elérte, hogy az MDF alapszabálya ne kizárólag a népi-nemzeti elkötelezettségre hivatkozzék, hanem egy hármas értékrendet határozzon meg alapértékként. Az értékrend fontos eleme volt a keresztény felelősségtudat, ami lehetőséget teremtett arra, hogy az MDF-ben kereszténydemokrata kör is alakuljon, többek között a később "leliberálisozott” Szabó Iván és Farkas Gabriella (ma az MDNP elnöke, illetve főtitkára) tevékeny részvételével. Az antalli hármas értékrend esélyt adott arra, hogy az MDF egy széles bázison szerveződő, CDU-szerű középpárttá váljék. Egy ilyen pártban Bíró Zoltán és a népi radikális Csurka István nem maradhatott.
Antall Józsefnek azonban sem elegendő energiája, sem elegendő ideje nem volt arra, hogy a Magyar Demokrata Fórumból egy modern, európai értelemben vett kereszténydemokrata pártot hozzon létre. Halála után pedig a kormányzati stabilitás megőrzése volt a legfontosabb feladat. Emellett háttérbe szorult a párt átalakításának kérdése. Ettől függetlenül az MDF történelmi érdeme, hogy a miniszterelnök elvesztése ellenére a legsürgősebb teendőkre koncentrálva megőrizte az ország stabilitását.
5.
A választások után el kellett dönteni, milyen irányba haladjon a Magyar Demokrata Fórum. Az elnök és az ügyvezető elnök – az antalli hármas értékrend alapján – a folyamatosság és középre nyitás jegyében folytatni akarta a párt megfontolt átalakítását. Igaz, Für Lajos inkább a megfontoltságra, Szabó Iván pedig az átalakításra helyezte a hangsúlyt, de mindketten szilárdan kitartottak az antalli értékrend mellett, és annak alapján akarták az MDF középpártiságát erősíteni. Mindennek következetes érvényesítése pedig az MDF további fokozatos átalakulását eredményezte volna. Az MDF meghatározó vezetői szintén Antall Józsefhez hasonlóan képzelték el az MDF jövőjét -Lezsák Sándort és Boross Pétert kivéve.
Lezsák Sándor az antalli út folytatása helyett sokkal inkább az 1990 előtti MDF-hez tért volna vissza, a mozgalmi jelleg erősítését fontosabbnak tartotta, mint egy modern professzionális párt létrehozását. Az ő szavának pedig az MDF-tagság körében igen nagy súlya volt. Boross Péter – aki miniszterelnökként természetesen a párton belül is előtérbe került – szintén nyilvánvalóvá tette: igényt tart arra, hogy az MDF jövőjére nézve meghatározó befolyása legyen. Már 1994-ben személyesen készített módosító indítványt az alapszabályhoz az antalli hármas értékrend kiiktatására. Olyan MDF-ben gondolkodott. amelynek legfőbb jellemzője az erős nemzeti elkötelezettség, mondván: a kereszténydemokráciát nyugodtan ráhagyhatjuk a KDNP-re, a nemzeti liberalizmust pedig a Fideszre.
Akik vele szemben az antalli hármas értékrendet védelmeztük, ezt annak érdekében is tettük, hogy Magyarországon kialakuljon végre az a politikai erő, amelyet Antall József az MDF-ből szeretett volna létrehozni: a második világháború után Nyugat-Európában létrejött modem európai kereszténydemokrácia értékeit képviselő, a német CDU-hoz és az Osztrák Néppárthoz hasonló középerő. A választási eredmények alapján azonban világossá vált, hogy az MDF minderre egyedül nem alkalmas. Ugyanakkor úgy gondoltuk, hogy az Antall József által meghirdetett széles értékrend alapján – a nemzeti liberális Fideszt és a vallási alapon kereszténydemokrata KDNP-t összefogva – az MDF létrehozhat egy olyan szövetséget, amely reális alternatívája lesz a baloldali kormánykoalíciónak, és Magyarországon is megjeleníti a politikai struktúrában a modern európai kereszténydemokráciát.
Súlyos felelősség terheli azokat. akik megakadályozták, hogy az 1994-es önkormányzati választásokra kialakult összefogásból egy országos szerveződés jöjjön létre. A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a KDNP Giczy-féle vezetésének mindebben csekély szerepe volt. A polgári szövetség ügye akkor futott zátonyra, amikor az MDF 1995. májusi országos gyűlése Boross Péter javaslatára elodázta a döntést. Véglegesen pedig az esély akkor veszett el, amikor a Magyar Demokrata Fórumban az antalli hármas értékrendet elvető, attól – egymással ellentétes irányba, de egyaránt eltérni törekvő – politikusok vették át az irányítást.
Ezek után azoknak, akik továbbra is fontosnak tartották egy CDU-szerű középerő megszerveződését Magyarországon, nem maradt más lehetőségük, mint egy új párt létrehozása, amely sok vonatkozásban különbözik a rendszerváltozást megelőzően létrejött pártoktól. A Magyar Demokrata Néppárt alapítói egymás politikai felfogásáról többéves gyakorlati politizálás során szerezhettek közvetlen és átfogó ismereteket, amire a rendszerváltó pártok szervezőinek nem volt lehetőségük. Az MDNP a többi párttól eltérően eleve egy alapprogramban meghatározott, világos értékrend alapján szerveződik. Ez az értékrend a második világháború után Nyugat-Európában létrejött kereszténydemokrácia értékrendjével azonos. A pártalapításra is mindenekelőtt e közösen vállalt politikai értékrend – a mai magyar társadalom számára elfogadható módon történő – megjelenítése és eredményes képviselete érdekében, nem pedig valami vagy valakik ellenében került sor.
Úgy vélem – az adott pártstruktúra mellett – a Magyar Demokrata Néppárt létrejöttével teremtődött meg az alapfeltétele a magyar CDU kialakulásának. Amihez a Néppárt ugyan nem elégséges, de nélkülözhetetlen.