Kónya Imre 1947-ben született Budapesten, polgári családban. A kitűnő eredménnyel letett érettségi és 11 hónapos sorkatonai szolgálat után az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanult, ahol 1971-ben summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát. Ügyvédjelöltként, majd a szakvizsga letételét követően 1973-tól ügyvédként dolgozott egy budapesti ügyvédi munkaközösségben. A közéletbe 1988-ban kapcsolódott be, amikor Független Jogász Fórum néven szakmai-ellenzéki szervezetet hozott létre, amelynek elnökévé választották. 1989. március 22-én a Független Jogász Fórum kezdeményezésére létrejött Ellenzéki Kerekasztal üléseit vezette, amíg meg nem kezdődtek az állampárttal a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások. Az 1990. évi országgyűlési választásokon képviselői mandátumot szerzett. Három és fél évig vezette az MDF parlamenti frakcióját, majd Antall József miniszterelnök halála után belügyminiszter lett. 1996–1998 között ellenzéki képviselőként az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke volt. 1998-ban visszatért az ügyvédi pályára.
Közéleti pályája tapasztalatait, élményeit személyes hangvételű, történetileg hiteles könyvekben örökítette meg. „…És az ünnep mindig elmarad?” címmel 2016-ban megjelent első könyvének prológusában erről így ír: „Nem történelemkönyvet akarok írni, de nem is legendáriumot. Emlékeimet több oldalról is ellenőrizni fogom. Szembesítem őket a dokumentumokkal, mások emlékezetével.” 2019-ben „Antall József közelről”, majd 2022-ben „Rendszerváltozás belülről” címmel két további könyve jelent meg. „Házelnök közelről” című könyvének kézirata kiadásra vár. Első könyve „Zurück nach Europa” címmel német nyelven is megjelent.
2009-ben Deák Ferenc díjjal, 2015-ben MOB fair play-díjjal, 2017-ben Nemzetközi Adalbert-díjjal, 2019-ben Magyar Érdemrend nagykeresztjével, 2020-ban Petőfi-díjjal tüntették ki.
