Visszapillantó

(Népszabadság, 2003. 07. 03.)

Nehezebb lesz nélküle. A barát nélkül, az egyre barátlanabb világban. A polgár nélkül, a polgárruhába öltözött erőszakos önmegvalósítóktól és átváltozó művészektől elhódított hazában. Nehezebb lesz nélküled, Pali! Fülledtebb lesz a nyár, hidegebb lesz a tél Utánad.

(Népszabadság, 2004. 12. 14.)

A határon túl élő magyaroknak - áttelepülés nélkül - biztosított állampolgárság kérdésében tartott népszavazás súlyos károkat okozott. A választópolgárok egymással szembefordított két tömbje között a szakadék tovább mélyült, és a megélhetési gondokkal küszködő hazai társadalmi csoportokban a határon túliakkal szembeni ellenérzések felerősödtek. Ez a népszavazás kimenetelétől független és előre látható volt.

(Magyar Nemzet, 2009. 02. 21.)

A politikai harcok mára sem csitultak, hevességük nem csökkent, csak a színvonaluk. Egy Balaskó Jenő ebben már nem találta helyét. Az évek múlásával egyre magányosabb lett. Tudod, mondta nekem nem olyan régen, és hosszú szünetet tartott, néha úgy érzem, már nem is szeretem a hazámat. Aztán látva megdöbbenésemet, hozzátette: legalábbis az embereket. Mert a tájat... a tájat azt még igen, mondta, s kissé elmosolyodott.

(168 óra 2009. 04. 02.)

Pontos csak az lehet, ami részletes és sokoldalú. Ez a műfaj erre kevéssé alkalmas. Maradjunk annyiban: őszintén válaszoltam.

(2009. 04. 26.)

Talán az sem véletlen, hogy 98-ban egyszerre kerültünk ki a parlamentből, vagy úgy is mondhatnám, egyszerre koptunk ki a politikából. Úgy vélem, hogy mindaz, ami már jó néhány éve zajlik a magyar politikában, mindkettőnk számára elfogadhatatlan. Ezt tudjuk egymásról, annak ellenére, hogy évente egyszer, ha találkozunk, akkor is véletlenül.

(XX. Század Intézet, 2009. 06. 15.)

Sajnálatos módon a rendszerváltozásban résztvevő ellenzéki szervezetek – rájátszva a változásokkal kapcsolatos tömeges elégedetlenségre –egyre kevésbé hangsúlyozzák rendszerváltó múltjukat, s így az ő szavazóik – különösen a változásokat meg nem élt fiatalabb nemzedék, továbbá azok, akik vesztesei lettek a változásoknak – nem tekintik példának, kiindulópontnak és erőforrásnak mindazt, ami 1988 s 1994 között történt. Így egyre inkább a magát a reformerek utódainak valló MSZP veszi át a rendszerváltó szerepet, ami a párt két cikluson keresztül való sikertelen politizálása és ezzel összefüggő jelenlegi népszerűtlensége miatt tovább csökkenti az esélyét annak, amire pedig szükség lenne, hogy a mai nemzedékek erőt merítsenek a rendszerváltozásból ugyanúgy, mint, ahogy mi erőt merítettünk az 1956-os forradalomból.

(Fiumei úti temető, 2009. 12. 12.)

Úgy vélem kedves barátaim, hogy azok, akik akár az MDF-ben, akár a parlamenti képviselőcsoportban, akár a kormányban, vagy akár csak, mint egyszerű választók Antall József mellett álltak és élete végégig kitartottak mellette, majd halálát követően sem árulták el az emlékét, nos azok, valamilyen módon, valahogyan egymáshoz tartoznak, legyenek közöttük bármilyen nézeteltérések. Például, hogy azzal az óriási változással, amelyen keresztül az MDF most átmegy, tudnak-e azonosulni, vagy sem. Én például nem tudok azonosulni. De ízlésem ellen való lenne, ha az aktív politizálással felhagyva, beleszólnék azok dolgába, akik a döntésekért a felelősséget a vállukra veszik. Remélem, sikerül nekik az MDF-et megmenteni.

(2011. január)

Az alkotmányos intézményeken csak akkor szabad változtatni, ha feltétlenül szükséges. Az alkotmány olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál jobb. Tudom, hogy a húsz év nem nagy kor, de a nullánál mégis több. Nem szabad egy adott politikai helyzet kapcsán kialakult közhangulatnak engedve ítéletet mondani alkotmányos intézményekről. Úgy vélem, a konstruktív bizalmatlansági indítvány esetében valami ilyesmiről van szó. Az öszödi beszéd kiszivárgását követő politikai válság közepette elterjedt a közvéleményben, hogy a konstruktív bizalmatlansági intézmény miatt nem lehet leváltani a miniszterelnököt. Ennek semmi köze a valósághoz! Emlékeztetnék arra, hogy a botrány csúcspontján a miniszterelnök bizalmi szavazást kért a parlamentben. És a többség bizalmat szavazott neki. Tehát nem a konstruktív bizalmatlansági indítvány okozta a miniszterelnök maradását, hanem az, hogy a parlamentben megvolt a többsége. Olyan Alkotmány pedig nincs, amelyben a kisebbség is leválthatja a miniszterelnököt.

(Magyar Nemzet Magazin, 2011. 02. 26.)

Arra kívánok rámutatni, hogy az 1989–90-ben kialakított közjogi szabályok mögött olyan politikai konszenzus volt, amilyenről jelenleg álmodni sem lehet. Ahhoz pedig, hogy az új alkotmány hosszú távra érvényes iránytűként szolgáljon, nem elég az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata: az alkotmányozásnak ez csupán a közjogi feltétele.

(Habsburg Történeti Intézet, 2012. 09. 25.)

Az ezt követő politikai mozgásokat kétségkívül nem a kompromisszumkeresés, hanem a folytonos konfrontáció határozta meg. Ennek a folyamatnak a logikus következményeként és kiteljesedéseként 2010-ben egyetlen politikai erő 2/3-os többségre tett szert a magyar országgyűlésben. E kétharmados többségre alapozva, úgynevezett „fülkeforradalomra” hivatkozva – a kormányzó erők minden kompromisszumkészséget félretéve, egyoldalúan, sokszor visszamenőleges hatállyal változtatták meg a jogszabályokat és hoztak létre egy új alkotmányt, amit alaptörvénynek neveztek el. A kompromisszumok alapján született három politikai megállapodás révén megalapozott magyar demokratikus jogállam keretei azonban lényegében változatlanok maradtak. És – bár a jelenlegi kormányzat és parlament működésében nyoma sincs a hajdani kompromisszumkészségnek – talán abban is bízhatunk, hogy az a politikai magatartás, alkotmányos kultúra és jogállami gondolkodás, amely a 1989-90-ben a semmiből váratlanul megjelenve, a rendszerváltoztatást lehetővé tette, továbbra is ott van valahol a felszín alatt.

(Figyelő, 2014. 01. 03.)

Ha az lett volna a célom, hogy mindenáron fönnmaradjak a politikában, sok mindent másként kellett volna csinálnom, de soha nem ez volt a célom, hanem az, hogy tegyek valamit ezért a közösségért. Hogy mégis, mit lehetett volna másként csinálni? Mondjuk, lehet, hogy nem kellett volna kiválni az MDF-ből, és meg kellett volna próbálni a párton belül megvívni a harcot, bár valószínűleg nem sok esélyünk lett volna.

(Heti Válasz, 2014. 01. 09.)

Az Alkotmánybíróság tényleg megsemmisítette a távolról sem radikális igazságtételi törvényt, de ez nem pusztán az ő felelőssége. Velünk nagyjából egy időben fogadta el a német Bundestag a hasonló jogszabályt, és a karlsruhei alkotmánybíróság helybenhagyta. Miért? Mert ott a kommunista utódpárt kivételével az összes párt megszavazta. Megnézem én azt az Alkotmánybíróságot, amelyik a politikai konszenzussal szembemenve megsemmisítette volna a Zétényi–Takács-törvényt!

(Magyar Hírlap 2014. 09. 15.)

Van, aki úgy véli, a négyigenes népszavazás volt a rendszerváltás döntő pillanata, s van, aki a Nagy Imre-temetést tekinti annak, én azt vallom, hogy szeptember 18-án váltottunk rendszert. Mert ekkor dőlt el, hogy szabad választások lesznek egy konszenzussal elfogadott köztársasági alkotmány keretei között, egy korrekt választójogi törvény alapján. 1990 tavaszán pedig a választópolgárok ütötték rá a hitelesítő pecsétet a rendszerváltó megállapodásra.

(Magyar Nemzet, 2015. 03. 25.)

Az idős embert senki sem akarja megbántani, s a közvéleménybe mélyen beleivódott képpel kevesen mernek szembeszállni. Huszonöt év elteltével azonban az igazságot illő kimondani. Göncz Árpád akadályozója volt a következetes rendszerváltozásnak, és tevékenységével ártott a demokratikus magyar jogállamnak.

(Magyar Nemzet, 2015. 04. 15.)

Bíró Zoltánnak – Antall elődjének az MDF élén – már korábban is voltak olyan nyilatkozatai, amelyekben Antall Józsefet „küldött embernek” nevezte. Ezt azonban mindenki egy sértett ember nevetséges vádaskodásának minősítette, és senki sem foglalkozott vele. Időközben azonban Bíró egy egész történeti intézetet kapott. S lám, a Rendszerváltást Kutató Intézet keretében Kahler Frigyes megfogalmaz egy megalapozatlan gondolatsort valamiféle gentleman’s agreementről, amely Antall és a kommunisták között jött volna létre a felelősségre vonás elmaradásáról. Ezt Fricz Tamás továbbgondolja és a Magyar Nemzetben leírja: Antall József „fogott ember” volt. Ugyanazt, amit az MSZMP-ből a rendszerváltás hajnalán kizárt, népi baloldali főigazgató – kicsit finomabban – már évekkel ezelőtt megfogalmazott.

(Index.hu, 2015. 05. 08.)

Minden fontosabb törvény kétharmados volt, tehát vagy kétharmaddal kormányzunk − SZDSZ-szel nagykoalícióban −, vagy egyszeri megállapodást kötünk velük, hogy úgy módosítjuk az alkotmányt, hogy a kétharmados törvényeket olyan szintre visszük le, hogy az a kormányzást ne akadályozza. Ezért viszont adni kellett valamit. Az SZDSZ a köztársasági elnöki pozíciót akarta volna cserébe, de Antall kijelentette, hogy ajánlata kizárólag Göncz Árpád személyére szól.

(Bellevue Palota, Berlin, 2017. 12. 08.)

Úgy hallottam, hogy Helmuth Kohl szövetségi kancellár, amikor átvette a díjat, megjegyezte, hogy ennek jobban örül, mint a Károly-rendnek, mert itt sokkal jobb a társaság. Nagy megtiszteltetés, hogy mostantól én is ennek a valóban kiváló társaságnak a tagja lehetek, és velem együtt a nyolcvanas évek végén megjelent politikusi nemzedék. Mert én erre a díjra úgy tekintek, mint amellyel a mi akkori, közös teljesítményünket honorálta az Adalbert Alapítvány.

(Heti Válasz, 2017. 12. 14.)

Amikor tavaly márciusban megtudtam, hogy én leszek az 2017. évi kitüntetett, arra gondoltam: kicsit Antall József helyett is veszem majd át a díjat, több mint két évtizeddel azután, hogy ő kézbe vehette volna. Torokszorító, mégis felemelő érzés volt, hogy ez most megtörténhetett.

(Magyar Idők, 2017. 12. 16.)

Az, hogy milyen lesz Európa ötven év múlva, mindannyiunkon múlik. Mi magyarok a szovjet megszállás miatt nem lehettünk ott az unió bölcsőjénél. De Magyarország ezer esztendeje Európához, tartozik. Ezért ugyanolyan joggal szólhat bele az unió jövőjébe, mint azok a szerencsés országok, amelyek az EU jogelődjét létrehozták, mert már akkor is szabadok voltak, amikor mi még nem.

(Magyar Nemzet, 2016. 12. 19.)

Még egészen az elején javasoltam Göncz Árpádnak, hogy hívja össze a hat parlamenti frakció vezetőjét, és közösen szólítsuk fel a taxisokat a rend helyreállítására, a kormányt pedig, hogy kezdjen tárgyalásokat a hosszú távú megoldásról, mire annyit mondott: „Ebben a forradalmi helyzetben? Majd bolondok lennének veletek leülni!” Az SZDSZ a kormány lemondását követelte, és sajnos a köztársasági elnök is az országot megbénító taxisok mellé állt a törvényes kormánnyal szemben.

(Magyar Idők, 2019. 01. 28.)

A kommunista kísérlet négy évtizede az élet minden területén rengeteg károsodást hagyott maga után. Ezek elhárítása mérhetetlen nehézségekkel járt, és a terhek egyszerre zúdultak a társadalom nyakába. Nem csoda hát, ha a rendszerváltozás megítélése összességében negatívnak mondható.

(Mandiner.hu, 2019. 03. 22.)

Én ugyan MDF-tag voltam, de talán életkorom okán is közel állt hozzám az SZDSZ és a Fidesz radikalizmusa, ezért nem esett nehezemre, hogy szerepemhez illő módon, vitavezetőként független maradjak. Antall József csak a kerekasztal-tárgyalásokon kapcsolódott be az EKA munkájába, mégis azonnal az Ellenzéki Kerekasztal vezéregyénisége lett. Ő dolgozta ki azokat a kompromisszumokat, amelyek nem csak az Ellenzéki Kerekasztalon belüli véleménykülönbségeket oldották fel, hanem amelyek az állampárt számára is elfogadhatók voltak. Az utolsó ilyen kompromisszumot ugyan az SZDSZ és a Fidesz nem fogadta el, és nem írta alá az MSZMP-vel megkötött megállapodást, de nem is vétózta azt meg, szabad utat adva a megállapodásnak. Így 1989. szeptember 18-án megszülethettek a szabad választások megtartásához szükséges, közösen kidolgozott, jórészt az ellenzék elképzeléseit tükröző törvények, köztük a köztársasági alkotmány. Megnyílt az út a szabad választások előtt.

(Magyar Hang, 2020. 03. 27.-04. 02.)

Amióta felhagytam az aktív politizálással, ezt a pályát lezártam. A közélettel kapcsolatos feladatomnak azóta azt tekintem, hogy Antall József politikai hagyatékát, illetve a rendszerváltozás időszakát hitelesen bemutassam. „Hogy minél kevesebb hazugság maradjon az emberek agyában" – ahogy a néhai miniszterelnök megfogalmazta. Ez se kis feladat.

(Magánlevél, 2020. 05. 17.)

Kíváncsi vagyok, hogy ha március 15-én nem az Ellenzéki Kerekasztal ötletével állok elő, hanem ha lett volna olyan őrült, aki a tüntetőket a hatalom elleni erőszakos fellépésre akarja rábírni, vajon az egyébként lelkes tömegből hányan követték volna? Fricz azt mondja, hogy ő is ott volt a tüntetésen. Vajon megrohamozta volna a TV székházat, ha a "gyáva" ellenzékiek nevében felszólaló Csengey Dénes nem a TV jelképes, hanem tényleges elfoglalására szólítja fel a tüntetőket?

(Mandiner, 2020. 05. 28.)

Az MDF lakiteleki alapítói 1987-ben – Bíró Zoltán és népi baloldali barátai még 1989-ben is – úgy gondolták: az ország jövője az állampárton belüli hatalmi viszonyok alakulásától függ, és a mozgalom feladatát az MSZMP Pozsgay Imre vezette népi-nemzeti szárnyának külső támogatásában látták. Antall viszont kezdettől szuverén pártban gondolkodott, és amikor elnökké választották, végrehajtotta a tervét. Neki volt igaza, hiszen az átalakított MDF megnyerte a választást, Pozsgay pedig az állampárti utódpártból is kiszorult.

(Mandiner.hu, 2020.08.07.)

Természetesen szuverenista vagyok, de vannak olyan területek, ahol szorosabb együttműködésre lenne szükség, hogy az Unió tényező maradjon a világpolitikában. De Európai Egyesült Államokról beszélni szerintem botorság. Európa nem Amerika, itt szuverén államok vannak, saját nyelvvel, történelemmel, nemzeti identitással.

(Mandiner.hu, 2021.06.01.)

Ha „a közhatalom kisajátítása már befejezett tény”, akkor hogyan nyerhet az ellenzék választást? Csak nem az ellenfél szavazói ellen feltüzelt tömeg lenne az „elsöprő erejű népmozgalom”?

(Gondolatok Kis János cikke nyomán)

(Mandiner.hu, 2021. 06. 25.)

Meghalt a barátom. Mondhatjátok, magánügy, de nem igaz. A veszteséget kevesen érezzük magunkénak, pedig sokaké. Mindazoké, akik hisznek a polgári Magyarországban. Wéber János igazi polgár volt. Lojális, de kritikus a mindenkori hatalommal szemben.

(Pécsi Köztemető, 2021. 07. 12.)

János az első ciklusban, az Igazságügyi Minisztériumban helyettes államtitkár volt. 1996-ban az MDF jelölése alapján tagja lett az Országos Rádió és Televízió Testületnek, ami viszont államtitkári besorolást jelent. –Még egy választási vereség – jegyezte meg egyik barátja –, s valószínűleg miniszter lesz belőle.

(Mandiner, 2022. 11. 24.)

A parlamentáris rendszernek megfelelő köztársasági elnöki tisztséget abban a szellemben dolgoztuk ki a kerekasztal-tárgyalásokon, hogy pártpolitikától független legyen, és a nemzet egységét fejezze ki. Göncznek ennek kellett volna megfelelnie, nem pedig beszállnia a politikába, pláne nem a törvénytelenség oldalán! Egy kritikus helyzetben a kormánnyal szemben a volt pártjával azonosult.