(Bellevue Palota, Berlin, 2017. 12. 08.)
Tisztelt Szövetségi Elnök Úr, tisztelt Süssmuth professzor úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Hálásan köszönöm az Adalbert Alapítvány Kuratóriumának, hogy ebben az évben nekem ítélte a Nemzetközi Adalbert díjat. Külön megtiszteltetés, hogy a díjat az Európai Unió vezető országának fővárosában, Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök úrtól vehettem át.
Úgy hallottam, hogy Helmuth Kohl szövetségi kancellár, amikor átvette a díjat, megjegyezte, hogy ennek jobban örül, mint a Károly-rendnek, mert itt sokkal jobb a társaság. Nagy megtiszteltetés, hogy mostantól én is ennek a valóban kiváló társaságnak a tagja lehetek, és velem együtt a nyolcvanas évek végén megjelent politikusi nemzedék. Mert én erre a díjra úgy tekintek, mint amellyel a mi akkori, közös teljesítményünket honorálta az Adalbert Alapítvány. Erről a közös teljesítményről a leghitelesebben talán egy történész tud beszélni. Hajdani társaim nevében is köszönöm Erdődy Gábor professzor úr megtisztelő szavait.
Hölgyeim és Uraim! Bevallom Önöknek, az évek múlásával egyre többet gondolok arra, mi az, ami életem munkájából fenmarad. Ezért fontos számomra, hogy a kápolnában egy fiatal, magyar politikus, Gulyás Gergely fog beszélni a mi békés forradalmunkról. Tizenkilenc éves kora óta ismerem, és tudom, hogy mélyen elkötelezett az emberi jogok, a demokratikus jogállam és az európai integráció iránt. Ezek azok az értékek, amelyek jegyében 1989 és 94 között létrejött a szabad, demokratikus és európai Magyarország.
Hölgyeim és Uraim! Mi, magyarok – sorstársainkkal, a lengyelekkel, csehekkel és szlovákokkal együtt – a szovjet-orosz megszállás miatt nem lehettünk ott az Európai Unió bölcsőjénél. De Magyarország ezer esztendeje, államalapító Szent István királyunk óta Európához tartozik, és hitem szerint Európához fog tartozni az idők végezetéig. A magyar nép a százötven évig tartó oszmán-török uralom és a megszálló szovjet-orosz hadsereg által hazánkra kényszerített négy évtizedes kommunista rendszer alatt is lélekben európainak érezte magát.
A kommunizmus idején, amikor még semmiféle előjele nem látszott a rendszerváltásnak, egy kis versikével vigasztaltuk magunkat, amit kérem, hallgassanak meg előszőr magyarul: „Ne búsulj kenyeres, ez sem tart örökké, százötven év alatt sem lettünk törökké” Ugyanez németül: „Gräm dich nicht, Gesell, auch das dauert nicht ewig, selbst nach hunderfünfzig Jahren wurden wir nicht türkisch.“
A nyers fordításban persze nem érvényesül az időmértékes ritmus és a sorvégi rím, de a szöveg jelentése egyértelmű. S ami akkor kesernyés vigasz volt, ma már tényként megállapítható: Akármeddig is tartson egy keletről jött, a hagyományos kultúránktól idegen elnyomatás, a magyar nép megőrzi nemzeti és európai identitását.
Ezért természetes volt, hogy miután Magyarország visszanyerte függetlenségét, az első demokratikusan megválasztott kormány, Antall József miniszterelnök vezetésével és valamennyi parlamenti párt egyetértésével az euróatlanti integráció mellett kötelezte el magát. A magyar miniszterelnök fontos szerepet játszott a Varsói Szerződés megszűnésében, és már akkor határozottan kiállt a német egység mellett, amikor a Szövetségi Köztársaság nyugati szövetségesei még ellenezték azt. Antall József volt az első magyar, akinek odaítélték a Nemzetközi Adalbert díjat, de aki fájdalmasan korai halála miatt személyesen nem tudta átvenni azt.
Amikor tavaly márciusban megtudtam, hogy engem jelöltek az idei Adalbert díjra, úgy éreztem, hogy egy kicsit Antall József helyett is veszem majd át a megtisztelő kitüntetést. Több mint két évtizeddel azután, hogy ő átvehette volna. Torokszorító, mégis felemelő érzés, hogy ez a mai napon megtörténhetett.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
