Fősodorban

(1988. 11. 05.)

Ahhoz, hogy a jogászság történelmi szerepét betölthesse, egy olyan független fórumra van szükség, ahol a különböző vélemények az öncenzúra torzítása nélkül szabadon kifejeződnek és a nyilvánosság által ellenőrzött egyenlő feltételek mellett megmérettetnek, ahol a szakmai felkészültséget és tisztességet, a társadalomnak elkötelezett igazmondást nem szorítja béklyóba a besorozottság, az anyagi érdek, az érvényesülési vágy, a hivatali tekintély és a megalkuvás.

(1989. 03. 15.)

Bármily tragikus az érintett népeknek, és fájdalmas sok tisztességes embernek, bármennyire nehéz is a „múltat bevallani”, a nemzet jövője érdekében ki kell mondani: az 1917-ben a „szocializmus felépítésének” jelszavával indított nagyszabású történelmi kísérlet - a század utolsó évtizedeiben világméretekben kibontakozott új technikai forradalom kihívásának súlya alatt - elbukott. Az a tény, hogy az érintett országok egyöntetűen leszakadtak a világ élvonalától, nem egy adott vezetés alkalmatlanságát, hanem a vállalkozás lehetetlenségét bizonyítja. A felzárkózás esélyének megteremtése ezért csak az egész társadalmi, gazdasági, politikai berendezés gyökeres megváltoztatása árán lehetséges.

(Magyar Nemzet, 1989. 04. 22.)

Úgy véljük, hogy szilárd ellenzéki egység kialakulása nagymértékben növelné a békés átmenet esélyeit, mint ahogy az MSZMP soraiban is kívánatos lenne a reformegység. Lehet erről valakinek más véleménye, de az aligha vitatható, hogy az ellenzéki kerekasztal létrejötte fontos belpolitikai esemény, igazi hír. Sajátszerű ezért, hogy – ugyanazon a napon, amikor laptársai már erről a hírről tudósítanak – a Népszabadság még az esemény előzményét jelentő felhívásunkkal vitatkozik, méghozzá anélkül, hogy annak tárgyát említésre méltónak tartaná.

(Hitel, 1989. 06. 21.)

Félő, ha a helyzet nem változik, a demokrácia és a jogállam eszméje (amit az emberek a szólásszabadsággal és a tartalom nélküli törvényekkel azonosíthatnak) elveszíti hitelét, az elégedetlenség pedig robbanáshoz vezethet. Késlekedésre tehát nincs idő.

(1989. 09. 15.)

Ez a mozgalom alkalmas arra, hogy maga köré gyűjtse és eredeti vállalásához híven a különbségeket toleranciával kezelve a szélsőségeket tompítva központja legyen az ellenzéki szervezeteknek, amelyek csak együttes erővel számolhatják fel a monolitikus hatalmat. Ezt kívánom én a Magyar Demokrata Fórumnak és a nemzet érdekében mindannyiunknak.

(Kapu, 1989. szeptember)

Az Ellenzéki Kerekasztal a tárgyalásokra jött létre, és addig amíg a politikai folyamatok meghatározó tényezői a tárgyalások voltak, alkalmas is volt az ellenzék egységének biztosítására. Ahogy a tárgyalások érdemi része befejeződött, ez az egység felbomlott, és annak ellenére, hogy az EKA formálisan fennáll – hiszen bizonyos kérdésekben a tárgyalások tovább folynak – aligha lesz alkalmas arra, hogy – eredeti alakjában és összetételében – a megváltozott helyzetben is biztosítani tudja az egységet. Ezért kell sürgősen megteremteni egy újfajta, most már az elkövetkező politikai időszakra tekintő, annak követelményeivel összhangban kialakított formációt – akár az Ellenzéki Kerekasztal átalakításával, akár új szerveződésként – az ellenzék egyeztetett politikai fellépésének biztosítására.

(Szociáldemokrata Népszava, 1989. 12. 01.)

Itt a történelmi alkalom, hogy rendezzük végre közös dolgainkat, felejtsük el belénk oltott előítéleteinket, és nyújtsunk kezet egymásnak. Szorongó gyanakvásaikat, át nem gondolt előítéleteiket csak szabad népek képesek magukról levetni. Talán most erre is megnyílt a lehetőség. Nekünk és szomszédainknak – végre egyidőben.

(Ring, 1990. 01.)

Tulajdonképpen a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon volt szó arról, hogy a választójogi törvény tervezetét egészítsük ki etikai kódexszel. Szeptember 18-ig azonban ez ügyben még érdemi tárgyalásokra sem került sor. Aztán pedig a politikai fórum gyakorlatilag beszüntette működését. A Független Jogász Fórumban azonban vállaltuk, hogy mégis csak tető alá hozzuk a megállapodást.

(Magyar Nemzet, 1990. 02. 23.)

A legnehezebb feladat ezúttal is az „egyszerű” emberekre, a választópolgárok millióira hárul. A százszor kijátszottakra, ezerszer becsapottakra. Vajon elhiszik-e végül, hogy ők döntenek ebben az országos vetélkedőben? Ahol a tét: a nemzet jövője. Ahol mindenki a legjobb arcát igyekszik mutatni, de ahol csak az marad talpon, akinek sikerül elnyernie a többség rokonszenvét. Vajon felismeri-e a magyar nép, hogy most végre valóban ő dönt? Hogy a vetélkedő az ő kegyeiért folyik?

Az MDF-frakció 1991.08.24-ei zárt ülése számára készített – addig példátlan politikai vihart keltett –- helyzetértékelés (piros dőlt betűkkel a Magyar Hírlapban, dőlt betűkkel a Népszavában megjelent kiszivárogtatott részletek)

Egy diktatúrából kell demokráciát létrehoznunk, az egypártrendszerről kell áttérnünk a többpártrendszerre, a kommunista párt önkényuralmáról az alkotmányos jogállamra, az egypárti diktatúrából a parlamenti demokráciára, az ún. társadalmi tulajdonon alapuló tervgazdaságból a magántulajdonon alapuló szociális piacgazdaságra. Ha mindez megvalósul, akkor ment végbe a teljes rendszerváltozás. Mi az hát, ami mindebből máig létrejött?

(Ring, 1991. 09. 10.)

A kommentátorok azért emeltek ki részleteket egy tanulmányomból (és nem az MDF-frakcióülésen elhangzott előadásomból!), hogy azokat önkényesen értelmezhessék. Eredeti szövegkörnyezetükben az idézett mondatokat nem lehetett volna támadni.

(Ring, 1991. 11. 26. – 12. 03.)

A tömegkommunikáció manipulációs lehetőségei kétségkívül óriásiak. Azt azonban, hogy a fehér fekete, bebizonyítani, vagy legalábbis hosszú ideig elhitetni emberekkel, azt hiszem, nem lehet. Bebizonyítani erről a kormányzatról, erről a pártról, hogy nem a demokráciát akarja, hogy kimondott elveivel ellentétben nem a szociális piacgazdaságot akarja, és hogy nem jogállamot akar, bármilyen ügyes manipuláció lehetőségeit messze meghaladó feladat!

(Népszabadság, 1992. 05. 26.)

A köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatát elutasítva nem mentette fel tisztségéből a Magyar Rádió elnökét, aki az Országgyűlés illetékes bizottságával szembe helyezkedve súlyos alkotmánysértést követett el. Az Országgyűlés ezért az alkotmányos rend biztosítása terén reá háruló felelősséget átérezve, az általános egyetértéssel elfogadott és az alkotmányban szabályozott parlamentáris demokrácia megóvása érdekében a következő nyilatkozatot teszi:

(MDF Hír-Lap, 1992. 11. 03.)

Aggasztónak tartjuk, hogy egy parlamentáris demokrácia köztársasági elnöke, akinek a napi politikai csatározásokon felülemelkedve a nemzeti egységet kell megjelenítenie, a nemzeti összefogást példázó nemzeti ünnepen méltatlan helyzetbe került azáltal, hogy állampolgárok nem elhanyagolható tömege nemtetszését fejezte ki vele szemben. Mindezért a felelősség azokat terheli, akik a köztársasági elnököt a napi politikai küzdelmekbe belehajszolták.

Pesti Hírlap, 1993. 01. 20.

Az ellenzékből sokan mintha nem vették volna tudomásul, hogy elveszítették a választásokat, közülünk meg vannak, akik nem vették észre, hogy megnyertük. Akiben tovább élnek a régi beidegződések, az a demokráciában nehezen tud hasznosan politizálni. Az a feltételezés, hogy a hatalmon lévők eleve rosszak, de legalábbis gyanúsak, a szabadon választott ellenzéknek sem a legjobb kiindulópont, kormánypártinak pedig egyenesen skizofrén állapot. A negyven év bizony nem múlt el fölöttünk nyomtalanul. Nem lehetetlen, hogy a kommunista rendszernek valamilyen módon mégiscsak sikerült kialakítania a szocialista embertípust. Az új politikusok közül is sokan vannak, akik a régi sémákban gondolkodnak. A rendszerváltoztató kormánytól és kormánypárttól a kommunista párt „hatékonyságát" kérik számon.

Pesti Hírlap, 1993. 01. 21.

Emlékezetes dolgozatának megjelenése után Csurka István úgy nyilatkozott, hogy elérte célját, mert most az egész ország arról beszél, amiről ő akarta, hogy beszéljen. Ezzel szemben a valóság az, hogy Csurka István beszélt arról, amiről az ellenzék a választások óta akarja, hogy zengjen a dal. Óriási tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a demokratikus kormányt azzal lehet határozottabb cselekvésre ösztönözni, ha belülről is támadjuk, kétségbe vonjuk eredményeit. A kormány csak akkor tudja határozottan végrehajtani a kormánypártok programját, ha ezek a pártok egyértelműen és egységesen mögötte állnak. Ezen túlmenően a kormány cselekvőképessége attól függ, hogy politikáját, illetve az általa hitelesen képviselt értékeket a társadalom mennyire támogatja.

Pesti Hírlap, 1993. 01. 22.

Augusztus 20. óta világos a kérdés, amiben a demokrácia szabályai szerint döntenünk kell: milyen legyen az MDF? Magába forduló, kifele tüskéket növesztő, mindenki ellen harcba bocsátkozó, a szent cél érdekében az egész világgal szembe menetelő harcosok szövetsége, vagy pedig az ország vezetésére hivatott komoly, céltudatos és higgadt középpárt, amely képes a társadalom legszélesebb rétegeivel – és minden demokratikus politikai erővel – szót érteni, de amely elveit és országépítő programját következetesen végrehajtja a demokratikus intézményrendszer segítségével, a jogállam keretein belül. Ha az MDF magáévá tenné azt a világképet, amely az augusztus 20-i „Gondolatok” alapján kirajzolódik, tehát hogy adva van egy fogyatkozó hadsereg: „a maradék MDF", a nemzeti eszme egyedüli letéteményese, körülötte szerte az országban megannyi ellenség, a világ pedig nem más, mint egyetlen összeesküvés a magyarsággal szemben, nos, ha ezt elhisszük, akkor nincs más hátra, mint hátunkat a falnak feszítve küzdeni utolsó szál emberünkig. Ilyen világképpel nem lehet kormányozni, és nem lehet választásokat sem nyerni.

(Heti Kis újság, 1993. 12. 03.)

Aggodalommal értesültünk arról, hogy a La Stampa c. olasz napilap – annak nyomán, hogy Elnök Úr beszélgetést folytatott külföldi újságírókkal – az elmúlt héten olyan cikket közölt, amelyben számos, Elnök Úrnak tulajdonított megállapítás és az alábbi alcím szerepel: „Az Elnök is a jobboldali kormány ellen: Segítsen Európa!” A La Stampa interpretációja olyan, a valóságot nem tükröző, egyoldalú és torz képet fest belső viszonyainkról, amely alkalmas az ország jó hírnevének és tekintélyének csorbítására.

(Pesti Hírlap 1993. 03. 05.)

Debreczeni önmagában soha nem lenne képes arra, hogy az MDF egységét bármilyen kis mértékben is veszélyeztesse, hiszen mögötte csak elenyésző számú MDF-es van. Debreczeni Csurkával összefüggésben jelent csupán veszélyt az MDF egységére. Ebben az összefüggésben viszont valóban nehéz eldönteni, hogy ki okozta a nagyobb kárt, Csurka István vagy Debreczeni József. Amikor a nácizmussal hozta kapcsolatba az augusztus 20-i dolgozat szerzőjét, rendkívül nagy kárt tett az MDF-nek, mégpedig elsősorban azért, mert nehezítette azt a folyamatot, amelynek során nyilvánvalóvá vált: Csurka István nem az MDF értékeinek védelmében támad azok ellen, akik veszélyeztetik ezt az értékrendszert, hanem ellenkezőleg: támadásának fő iránya az MDF centruma és Antall József személye.

(Pesti Hírlap, 1993. 06. 01.)

A frakcióelnökség meggyőződése, hogy a képviselőcsoport tagjainak túlnyomó többsége az MDF arra hivatott testületei által meghatározott politika és a kormányzati felelősségvállalás mellett kötelezte el magát, s három év után nem ezzel ellentétes irányban keresi a „magyar utat".

Az elnökség javasolja a képviselőcsoportnak, hogy 1993. június 1-jén kedden este fél nyolckor kezdődő frakcióülésen vitassa meg a fenti problémákat és erősítse meg elkötelezettségét a Magyar Demokrata Fórum VI. Országos Gyűlésének politikai nyilatkozatában foglalt elvek és a kormánnyal való együttműködés szándéka mellett. Akik nem tudják e kettős követelményt vállalni, önmagukat zárják ki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának kötelékéből.

(Pesti Hírlap, 1993. 06. 01.)

Csurka azt mondja, hogy miután nem történt meg a teljes rendszerváltozás és ami megtörtént belőle, az is rengeteg igazságtalanságot hordoz magában – ezért azt is ki kell dobnunk, amiben egyértelműen megtörténtek a változások, mert mindez alkalmatlan arra, hogy a – szerinte – igazi rendszerváltozást véghez vigyük. Ki kell mondani, hogy az ő szemlélete szerinti változás nem is történhet meg, hiszen ő valahogy úgy gondolja, hogy akik eddig alul voltak – azok kerüljenek fölülre, akik pedig fölül voltak, azok kerüljenek alulra; tehát olyan egyszerűnek látja a változások problematikáját, mint ahogy a kommunistáknak sikerült leegyszerűsíteniük mindent. Ahányszor a történelemben ilyen és hasonló fordult volt eddig, sohasem történt meg az áhított helycsere – nem is történhetett –, legfeljebb egy szűk réteg változtatta meg egy csapásra saját társadalmi helyzetét, azáltal, hogy a korábban előnyös helyzetben lévőket lemészárolta.

(Pesti Hírlap. 1993. július 7.)

Az önkormányzatoknak fel kell készülniük arra a helyzetre, amikor maguk határozzák meg a fizetőképes kereslet és a lakások minőségének a felmérése alapján az új lakbért. Ezért rendel el a törvény lakbérstopot egy évre. Ez alatt az idő alatt jelentős számú lakás fog magántulajdonba kerülni, és így az önkormányzatok áttekintést kapnak arról, hogy mi az, ami nagy valószínűséggel a tulajdonukban marad. A lakbérstop egyébként arra ösztönözi az önkormányzatokat, hogy mindent megtegyenek a lakások eladása érdekében. Nem titkolom, hogy a törvény ezt is célozza, mégpedig a jelenlegi bérlők érdekében. De az önkormányzatnak is hasznos, ha pénzhez jut, amit azután a tulajdonában maradó lakások rendbehozatalára fordíthat. Ennek elősegítése érdekében rendeli el a törvény, hogy a lakások eladásából befolyó bevételt egy alapba kell tenni, amit csak a lakások karbantartására, illetve új lakások megszerzésére fordíthat az önkormányzat.