(Ring, 1991. 09. 10.)
Meggyőződésem – s ezen semmiféle támadás hatására sem fogok változtatni –, hogy arra kell törekednünk, hogy a tömegkommunikáció hitelesen, a tényeknek megfelelően informálja az embereket. Ennek következtében azon az álláspontomon sem tudok – és nem is akarok – változtatni, hogy azoknak a lapoknak kell információt adni, amelyek azt a valóságnak megfelelően közük.
Ez nem a sajtó szabadságának korlátozása, hanem a félretájékoztatás, a csúsztatás, a hazugság elleni fellépés. A kommentátorok azért emeltek ki részleteket egy tanulmányomból (és nem az MDF-frakcióülésen elhangzott előadásomból!), hogy azokat önkényesen értelmezhessék. Eredeti szövegkörnyezetükben az idézett mondatokat nem lehetett volna támadni. Idézték, hogy „a Rádió és a Televízió irányításában, arculatának megváltoztatásában, teljes átalakításában a kormányzati pozíció elvileg óriási lehetőséget biztosít számunkra”, de nem idézték, hogy „Mindez feltétlenül szükséges annak érdekében, hogy a rendszerváltozás, a parlamentarizmus, a pártok – közülük is különösen a kormányzópártok – a közvéleményben valódi jelentőségüknek megfelelően jelenjenek meg. Továbbá annak érdekében, hogy az emberek az objektív tájékoztatás keretében valódi képet kapjanak helyzetünkről..."
(Ki vonhatná kétségbe a kormányzati pozícióban rejlő lehetőségeket – és felelősséget – olyan időszakban, amikor a készülő médiatörvény elfogadásához szükséges 2/3-os szavazattöbbséget túlnyomó részben csak a kormányzó pártok szavazatai biztosíthatják !)
Idézték, hogy szükségesnek tartom „a Magyar Rádió és a Magyar Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének
gyökeres megváltoztatását”, de nem idézték azokat a mondatokat, amelyek egyértelművé teszik, hogy gyökeres változáson én nem a cenzúra visszaállítását, hanem a „szakszerűség” jelszava mögé bújó hatalmi törekvések semlegesítését értem.
Különösen nemtelennek tartom az ellenem indított összehangolt támadásnak azt a sugalmazását, miszerint többévi küzdelmem a demokrácia érvényre juttatásáért csupán álarc lett volna; és miután a külföld is elismerte törekvéseink tisztaságát, ezután – úgymond az ellenzéki sajtó – a továbbiakban nincs már szükségem demokrata mivoltom bizonyítására.
E szánalmas próbálkozás a támadókat minősíti, ezért megnyugtat az a biztos tudat, hogy a cáfolhatatlan tényeken gondolkozó emberek mindezt tisztán látják.
Azok a támadások, amelyek most a félretájékoztatás elleni fellépést szorgalmazó soraim miatt érnek, kísértetiesen emlékeztetnek engem, egy két és fél évvel ezelőtt megjelent, s az Ellenzéki Kerekasztalt létrehozó felhívásom értelmezésére. Akkor az volt a vád, hogy bár hitet teszek a békés változtatás igénye mellett, valójában erőszakkal fenyegetem meg á társadalmat. Az Ellenzéki Kerekasztal eredményei és egész eddigi tevékenységem azt hiszem bebizonyította, hogy mi az igazság.
Most sem lesz másképp.
Kónya Imre
