(Magánlevél, 2020. 05. 17.)
Kedves Tamás!
Finoman fogalmazol, Fricz Tamás cikke a kormánypárt holdudvarának egy jelentős részében (nem a politikusokban!) sajnos meglévő, érzelmektől vezérelt, előítéletes gondolkozást, összeesküvés elméleteket, kisebbségi érzéssel vegyes "nemzeti kivagyiságot", nyugat-ellenességet, a rendszerváltozáskori alternatívákat illető megalapozatlan illúziókat tükrözi, ami méltatlan egy olyan emberhez, aki politológusként (tehát egy tudományág képviselőjeként) keresi a kenyerét. Azt mondja, hogy az 1989-ben színre lépő politikusi nemzedék (MDF, SZDSZ, Fidesz, történelmi pártok keretében megmozdulók) hibát követtek el akkor, amikor a nagy tömegmegmozdulásokat látva nem az u.n.civil társadalmat mozgósították a hatalom ellen, hanem tárgyalásba bocsátkoztak a hatalommal. Először is: a "tömegmegmozdulások" nem a spontán, tömeges elégedetlenségből "törtek felszínre", mint 56-ban, hanem éppen ezek az ellenzéki politikusok szervezték meg a demonstrációkat (az erdélyi falurombolás és a bős-nagymarosi vízlépcső ellen, az 1989. március 15-ei közös ellenzéki megemlékezés, Nagy Imre és társai újratemetése). Másodszor: Ezekre a demonstrációkra a hatalom engedélyével került sor (a korábbi, engedély nélküli tüntetéseken néhány száz, vagy még kevesebb ember vett részt). Harmadszor: a tömegesnek mondható, engedélyezett demonstrációkon is az embereknek csak egy töredékét sikerült mozgósítani. Ezekkel elég nehéz lett volna a demonstrációkat engedélyező hatalom ellen forradalmat csinálni (még ha lett is volna olyan mértékadó ellenzéki, aki ezt az ország érdekében állónak tartotta volna, de nem volt, csak utólag jönnek elő a Fricz Tamáshoz hasonló "bátrak"). Március 15-én az ellenzéki tüntetők többszöröse használta ki a hatalom által adott világútlevelet, valuta-keretet és a munkaszüneti napot, bepakolta a nagymamát, nagypapát a Trabantba, Wartburgba, és átment Ausztriába Gorenjét, két-kazettás magnót, ki tudja még mit bevásárolni. Így nézett ki a Fricz elképzelése szerint egy hatalom elleni fellépésre kész "civil társadalom". A március 15-ei közös ellenzéki demonstráció persze fontos volt, mert ha nem is több százezer ember vett részt rajta (ahogyan mondani szoktuk), de többször annyian voltak, mint a hivatalos megemlékezésen. Mindez legitimálta az Ellenzéki Kerekasztalt, amely rákényszerítette a hatalmat, hogy a szabad választások törvényi feltételeiről leüljön tárgyalni az ellenzékkel (és nem fordítva, ahogyan Fricz a politológusok közül egyedüliként állítja). Ahogy Orbán Viktor találóan mondta 1994-ben az Ellenzéki Kerekasztalról szóló háromrészes, négyszemélyes TV-beszélgetésben, március 15-e egy mozgósítási verseny volt az ellenzék és a hatalom között, amit az ellenzék nyert meg. Ez fontos volt, mert hozzájárult ahhoz, hogy a hatalom tudomásul vegye az Ellenzéki Kerekasztalt, mint tárgyalópartnert. A civil társadalom aktív, de kisebbségben lévő része az ellenzék összefogását és a tárgyalásos rendszerváltozást alapozta meg. Kíváncsi vagyok, hogy ha március 15-én nem az Ellenzéki Kerekasztal ötletével állok elő, hanem ha lett volna olyan őrült, aki a tüntetőket a hatalom elleni erőszakos fellépésre akarja rábírni, vajon az egyébként lelkes tömegből hányan követték volna? Fricz azt mondja, hogy ő is ott volt a tüntetésen. Vajon megrohamozta volna a TV székházat, ha a "gyáva" ellenzékiek nevében felszólaló Csengey Dénes nem a TV jelképes, hanem tényleges elfoglalására szólítja fel a tüntetőket? De nem folytatom, mert egyre bizarrabb lesz ez a levél, s amúgy is biztos vagyok benne, hogy Te ugyanúgy látod ezt a dolgot, mint én. Az összeesküvés elmélettel, a nyugat-ellenes indulat-keltéssel nem is akarok foglalkozni, talán elég annyi, hogy Fricz beállítása szerint az egyetlen barátunk a nyugati világban Kohl kancellár egy gazdasági tanácsadója volt, de mit tesz Isten, azt is felrobbantották:-)
A szomorú csak az, hogy a szerzőt a Nemzet olvasói tekintélyes és hiteles embernek tartják, ezért nem magánügye, hogy "csúszik nála a kuplung", mert az ilyen cikkek is nehezítik, hogy a rendszerváltoztatás elfoglalja méltó helyét a nemzeti emlékezetben.
Egyébként köszönöm, hogy elküldted a cikket, és azt is, hogy más, fontosabb linkeket is szoktál küldeni.
Ölel barátod:
Imre
