Politikus-sztorik
Ebben a könyvben az 1988 óta eltelt időszak valamennyi számottevő politikusa szóba kerül. Az alábbiakban kiemeljük közülük a legismertebbeket, s a velük kapcsolatos történetekből mesélek el néhányat.
Egy pesti utcán, 1957. január
A forradalom leverése után Pongrátz elmenekült az országból. Ha marad, az elsők között akasztják fel. Antallt ilyen veszély nem fenyegette. Neveltetése, a családi hagyományok és személyes elhivatottsága okán pedig fel sem merült benne, hogy elhagyja hazáját. 1957-ben egy alkalommal találkozott Pándi (Kardos) Pállal, a később Kossuth-díjjal is megjutalmazott irodalomtörténésszel. Amikor Pándi meglátta Antallt, meglepődve kiáltott fel: – Mi az Antall, te nem disszidáltál? Mire a válasz: – Kardos úr, ön elfelejti, hogy Magyarország nekem a hazám, és nem a működési területem.
Magyar Rádió, 168 Óra, 1989. január
A Jogászfórum első választmányi ülését követő hét végén szokásom szerint a hálószobában, az ágyra ledőlve hallgatom a Rádió szombat délutáni politikai műsorát, a 168 Órát. Pozsgay nyilatkozik, beszámol arról, hogy a MSZMP Központi Bizottságának történelmi albizottsága a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja 1956-ot. Leszaladok a konyhába, feleségem a rántást kavarva megjegyzi: – Ezért kár volt történészbizottságot összehívni. Ha megkérdezik a nyolc osztályt végzett anyámat, megmondta volna, hogy ötvenhatban forradalom volt.
Persze mindketten tudjuk, hogy a Párt politikai bizottsági tagja által kimondott féligazság alááshatja az MSZMP legitimációját. Természetesen csak akkor, ha az állampárt hivatalosan is magáévá teszi Pozsgay ötvenhatra vonatkozó értékelését, ami egyáltalán nem látszik biztosnak. Az első napokban a reformpártiként számon tartott politikusok is Pozsgay ellen lépnek fel. Németh Miklós miniszterelnök szerint „’56 értékelésében a népfelkelés ugyanúgy helyet kaphat, mint a nemzeti tragédiát okozó, szocializmusellenes terrorlázadás”. Szűrös Mátyás finomabban fogalmaz, de szintén elhatárolódik, amikor úgy nyilatkozik, hogy „’56 eseményeit nem lehet egyetlen szóval ellenforradalomként vagy népfelkelésként jellemezni”.
Telefonbeszélgetés, 1989. március
Tölgyessy elmondja, hogy az SZDSZ vezetőinek el kell dönteniük, hogy elfogadják-e őt egyenrangú politikusnak, vagy továbbra is csak a szakértelmére kíváncsiak. A szakértő ugyanis pénzért dolgozik. Ha az akarna lenni, az MSZMP-hez is elmehetne. Ő szívesen dolgozik ingyen, de csak politikusként. Tölgyessy tehetségét dicséri, hogy néhány hónap alatt Magyar Bálint szakértőjéből az Ellenzéki Kerekasztal meghatározó politikusa lett.
Valamikor június végén vagy július elején Kolossváry István jogászfórumos kollégám, aki Kis Jánossal egy házban lakott, meghívott vacsorára a feleségemmel együtt. Azt mondta, rajtunk kívül csak a Kis házaspár lesz ott. A meghívást nem illik visszautasítani, amúgyis kíváncsi voltam Kis Jánosra, akivel addig csak futólag találkoztam. Nem elsősorban az SZDSZ elnökére, sokkal inkább a régi ellenzékire.
A vacsora után sétálunk a Gellért-hegyen, s megemlítem neki, hogy rám nagy hatással volt az Ellenzéki Kerekasztal első szakaszában Tölgyessy Péter teljesítménye. Hozzáteszem, mintha ezt a teljesítményt az SZDSZ-ben nem értékelnék megfelelően. Már hogyne értékelnénk, válaszolja. Kiváló alkotmányjogász. Amikor közbevetem, hogy én a politikai teljesítményére gondoltam, szinte barátságtalanul jelenti ki: alig néhány hónapja van az SZDSZ-nél.
Az Ellenzéki Kerekasztal alakuló ülésén, 1989. március
Kövér László rögtön az ülés elején nekiment Révész Tamásnak. Hogyan van az, hogy a szocdemek nem az ellenzékkel, hanem az MSZMP-vel ünnepeltek március 15-én. Révész mindenféle kifogásokat hozott fel, ami egy idő után kezdett kínossá válni. Tamás, szóltam közbe, Kövér Laci egyszerűen arra kíváncsi, hogy a szocdemek a jövőben speciális együttműködésre törekszenek-e az MSZMP-vel, vagy tekintsük az egész március 15-ei ügyet malőrnek. Tekintsétek malőrnek, válaszolta Révész, s magyarázatát mindenki tudomásul vette.
Az Ellenzéki Kerekasztal alakuló ülésén, 1989. március
Jó félóra múlva Sólyom László is feljön a polgári jogi tanszékről. A ligások mellett foglal helyet, s végigüli a tanácskozást, anélkül, hogy bekapcsolódna a vitába. Az MDF-nek elnökségi, a Jogászfórumnak választmányi tagja, viszont egyik szervezet sem delegálta. Az MDF képviseletéről az elnökség döntött, nálunk lazább volt a helyzet, ezért úgy tekinthetjük, hogy az első ülésen Sólyom László a Független Jogász Fórum képviseletében vett részt.